A NON-ARCH SPACE-1. rész Hogyan ne félj a színektől?
Írta: Camila Moranez Guilarte
Mindenkinek van kedvenc énekese és dala. Miért ne lehetne kedvenc építészünk vagy épületünk? Az én kedvencem a Shigeru Ban.
Az ok, amiért megírtam ezt a blogbejegyzést, az az, hogy ha valamit megtanultam tőle, az az elképzelés, hogy az építészetnek és a design-nak mindenki számára elérhetőnek és érthetőnek kéne lennie.
Engedjék meg hogy jobban kifejtsem ezt : hányszor volt már az, hogy jól éreztük magunkat egy szobában anélkül, hogy tudtuk volna, hogy miért? Látni, hogy mások kényelmesen használják a teret, mert minden a megfelelő helyen van, szinte hangszerelve? Vagy hányszor volt az, hogy a szobába lépve megláttunk valamit, ami emlékeztetett minket valamire, amit előtte láttunk vagy tapasztaltunk?
A valóság az, hogy mindazok az érzések, amiket egy szoba vagy egy tér adhat, egy építészekből, mérnökökből és több tervezőkből álló csapat munkájának a gyümölcse, akik gondosan minden tényezőt átgondolva alkotnak meg egy teret, ahova mi csak belépünk és azt érezzük, hogy itt valamiért szívesen töltünk időt.
Érzelmek alapján a tervező folyamatosan az álom forgatókönyvet játssza le a fejében, miközben a térben járkál. Először meg kell tapasztalnia a teret, hiszen akkor lehet észrevenni a hibákat, és ugyanúgy a megoldásokat is.
Az elkövetkezendő posztokban mondani fogok pár példát arra, hogy azok a jó érzések, amelyeket korábban a terek iránt éreztek, nagy valószínűséggel kapcsolódnak a tervezéssel kapcsolatos számos elmélethez. Csak remélni tudom, hogy miután elolvasta blogunkat, úgy fogja érezni magát, mint aki most kapott egy új szemüveget, és most már másként látja a világot.
Bűnösnek érzem magam. Olyan valaki voltam, aki a legtöbb alkalommal elkerülte a színeket. Őszintén szólva azt gondoltam régebben, hogy a szürke és barnás színek a legjobb választások. Építészként továbbra is úgy gondolom, hogy az ember soha nem tévedhet, legalábbis a színek tekintetében, amikor betont, fát és acélt kombinál. De ezeknek a folyamatos használatának a következtében unalmassá válik a tér, és csak azok tudnak fejlődni, akik megbíznak a tervezők tudásában.
A ruháktól kezdve a háztartási gépekig, amikor egy kis színt kéne használni, gyakran az emberek azt hiszik, hogy a túl sok szín telíti a teret. Amikor valójában az elegendő szín felébreszt mindannyiunkat.
Amikor azt mondom, hogy elegendő szín, akkor én 3 alapvető színkombinációra gondolok, Isaac Newton által 1666-ban létrehozott első színkör alapján. Szóval most a boltokban kapható példákkal megmutatom, hogyan kell ezeknek működniük.
1. Komplementer színek: Két szín, amelyek a színkör ellentétes oldalán vannak. Látható az egyensúly a következő képen látható fal és a függöny színe között. A két komplementer szín kiemeli egymást.
2. Monokróm színek: Egy alapszínnek különböző árnyalatai, tónusai vannak. A következő képen jól szemléltethető az a harmónia, ami bármilyen térben létrehozható.
3. Analóg színek: Végezetül három szín kombinálása, főleg azokból a színekből, amik a Newton-féle színkörben megtalálhatóak. Ez a konyhai berendezés a zöld két árnyalatát ötvözi a sárga egyik domináns árnyalatával, amik a színkörben egymás mellett helyezkednek el.
Ódákat lehetne még mesélni erről a témáról. Inkább azt tanácsolom,hogy elméleti tudásunkat kezdjük el alkalmazni a valóságban is. Készítsünk pár színkombinációt azokból a színekből, amelyek jelenleg rendelkezésre állnak a térben, és menjünk még tovább. Abban az esetben ha felmerülne kétség vagy kérdés, foglaljon nálunk online konzultációra időpontot, hogy álma színes valósággá váljon.
Köszönöm, hogy elolvasta. Remélem tudtam segíteni.
Budapest, 20/08/2021
Comments